Tegnap délután mikor megszólalt a telefon,még nem számítottam arra a hírre,amit anyukám közölni fog.
Tegnap délután a mamám meghalt. Elaludt csendben.
A telefon kiesett a kezemből,és Gabikának mondtam vigye apjának. Apa vigasztal egész nap,de mindig sírni tudnék,mert ezt nem tudom elhinni,hogy igaz.
Tudom idős volt már és a sok szenvedés után neki ez egy megnyugvás,de mégis...
Elmúlt napokba éppen azon gondolkoztam,hogy majd mikor tudnék elmenni hozzá,és mit vigyek neki,minek örülne.
2 hét nem telt el azóta,hogy elkerült otthonról. 3 napot volt otthonban,a többit kórházban töltötte.
Nagyon sok mindent köszönhetek neki,szinte leírni is hosszú lenne,ezért is oly erős a fájdalom.
Lehetne nagyon sok közhelyet írni, de az biztos, hogy nagyon tud fájni, ha egy szerettünk itt hagy minket. És az is biztos, hogy ha emlékezetünkben megőrizzük azt a szeretett lényt, örökké élni fog.
VálaszTörlésŐszinte részvétem, és kívánok sok erőt ahhoz, hogy fel tudd dolgozni ezt a fájdalmat, hogy aztán emlékezetedben csak a szép éljen tovább belőle!
Szia Együtt érzek veled,és kívánok,sok erőt,hogy el tudd viselni a fájdalmat.Bizony nagyon tud fájni ha elveszítünk olyat aki kedves a szívünknek.Minket 23 éve hagyott itt a a nagymamánk,de még most is nagyon fáj,és hiányzik.
VálaszTörlés